Önismeret

„Gnóthi seauton”– hirdeti a delphoi jósda, „átmanam viddhi” – tanácsolja a hindu bölcsesség, azaz  „ismerd meg önmagad!”

Próféták, szellemi vezetők, nagy gondolkodók, keleti és nyugati filozófusok már évezredek óta hangsúlyozzák az önismeret, az önnevelés fontosságát. Az ősi tanítások ma is érvényesek, sőt, talán aktuálisabbak, mint valaha.

Izgalmas, ám hihetetlenül felgyorsult, túlhajszolt korban élünk, a mindennapjaink során számtalan kihívással, problémával kell szembenéznünk. Ha talpon akarunk maradni ebben a rohanó világban, akkor biztos, szilárd alapokra, belső erőre, tartásra van szükségünk, amit elsősorban önmagunk kellő ismerete adhat meg.

De mi is pontosan az önismeret? Hogyan tehetünk szert rá? És mit nyerünk általa?

Az önismeret lényegében egy tudatos, befelé irányuló érzékelő folyamat, mely eredményeként megismerjük képességeinket, adottságainkat, hiányosságainkat, átfogó képet kapunk a lehetőségeinkről, korlátainkról, rálátást nyerünk személyiségünk pozitív és negatív vonásaira, megértjük cselekedeteink mozgatórugóit.

A pszichológia az önismeret alatt nemcsak a saját magunkról szóló általános tudás megszerzését érti, hanem a múltbéli élményeink, érzelmi hátterünk, személyes kapcsolataink, társas szerepeink, játszmáink, életviteli stratégiáink, környezetünkre gyakorolt hatásunk integratív vizsgálatát is.

A spirituális szemléletű értelmezés szerint az önismeret egy olyan szellemi útnak tekinthető, amelyen haladva túllépünk az érzékszerveink, intellektusunk által felfogható anyagi világon, megtapasztaljuk legbelsőbb énünk határtalanságát, időtlenségét, felismerjük igazi önvalónk teremtő erőkkel való egységét, ráébredünk létezésünk valódi okára, céljára - miközben elfogadjuk, hogy a földi lét, minden örömével, bánatával, összes gyönyörűségével, fájdalmával szükséges és kívánatos a tapasztalni, tanulni, fejlődni vágyó lélek számára.

Az önismeret központi kérdése: Ki vagyok én?

Legtöbben gondolkodás nélkül azonnal a nevünket, a foglalkozásunkat, a társadalmi pozíciónkat, a családi állapotunkat, a nemzetiségünket, a vallásunkat, az iskolai végzettségünket, a testi formánkat, a vagyoni helyzetünket, stb. kezdjük el válasz gyanánt felsorolni. De ezek a meghatározások csupán többnyire múló állapotok, körülmények, amelyek a legjobb esetben is maximum csak körülírnak bennünket életünk egy bizonyos szakaszában, ám nem mutatják meg azt a valakit, aki mindezek mögött áll.

Néha vakon azokkal a címkékkel azonosulunk, amelyeket a környezetünk aggat ránk: ilyenkor megengedjük, hogy mások mondják meg nekünk, kinek gondoljuk magunkat.

Elő szokott fordulni az is, hogy az ezoterikus tanokat messzemenően félreértelmezve önmagunkat szinte már nem is hús-vér embernek tartjuk, hanem egy, a földi hívságokon, evilági problémákon túllépett, magasan fejlett szellemi lénynek, megvilágosodott léleknek, korábban élt nagy tudású mesterek utolsó inkarnációjának, vagy esetleg egy idegen civilizáció küldöttjének. Ami - ha radikálisan nyitott elmével és szívvel közelítünk hozzá - akár még valóban így is lehetne, de azzal, hogy úton-útfélen fennhangon, kérkedve hirdetjük mindezt, eláruljuk, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Erre akkor szokott sor kerülni, amikor más kiutat nem látva, a problémáink elől végső menedékként a spiritualitásba menekülünk. Az ego ebben a környezetben nagyon ügyesen meg tud húzódni, léte alig észrevehető.

Ha elfogadjuk, hogy mindezek nem mi vagyunk, akkor máris elgördítettük a legnagyobb akadályt az önmegismerés folyamatának útjából: felszámoltuk a téves azonosulásainkat. Ha túl tudunk lépni a hamis én tudaton, akkor hozzáláthatunk a valódi önmagunk feltérképezéséhez. Azonban legtöbbször nem könnyű az út, amíg idáig eljutunk. Az önismerethez nemcsak kíváncsiság, nyitottság, hanem bátorság, elszántság és kitartás is szükséges.

Az önismeret fejlesztésének számtalan eszköze, módja van.

Legkézenfekvőbb a rendszeres, tudatos, objektív önmegfigyelés, amely kiegészülhet érzelmeink, gondolataink papírra vetésével. Jó módszer erre például a hosszabb távú naplóírás és annak meghatározott időközönkénti visszaolvasása, értékelése. Az önmagunknak feltett kérdések, majd az arra válaszként érkező, belső bölcsességünkből származó megérzéseink szintén sokat elárulnak rólunk. 

Érdemes górcső alá venni azokat a bosszantó viselkedésmintákat, érzelmi reakciókat, kisebb-nagyobb jellemhibákat  is, amelyek a körülöttünk élőkben zavarnak bennünket. Ezek ugyanis legtöbbször a saját projekcióink, kivetítéseink. A lelki állapotainkat mindig átvisszük a külvilágra, amit nem tudunk elfogadni, feldolgozni magunkban, azt látjuk viszont másokban.

Sok mindent megtudhatunk önmagunkról, ha reggel, közvetlenül ébredés után feljegyezzük, vagy diktafonra mondjuk az éjszakai álmainkat. Minden álmunk üzen valamit, igaz legtöbbször képekben, szimbólumokban kódolva. A mindennapok történései, az elfojtott problémák, a tudattalanul vágyott állapotok mind visszaköszönnek az álmainkban, ezért ha megfejtjük azok jelentését, rálátást nyerünk a belső világunkra.

Asztrológia, ji-king, tarot kártya, számmisztika, névmisztika, kronobiológia, enneagram - mind érdekes és izgalmas lehetőség az önismeret bővítésére.

A keleti emberek az önmegismerés legfőbb eszköznek a meditációt tartják. Az elme elcsendesítése, a befelé figyelés, a testi-lelki ellazulás a psziché legmélyebb tartományaiba, lényünk központjába nyit utat, ahonnan megérzések, gondolatok, intuíciók formájában nagyon sok információhoz juthatunk saját magunkról.  A meditációnak mindemelett számos kedvező élettani hatása is van, rendszeres gyakorlása regenerál, csökkenti a stresszt, enyhíti a fájdalmat, lassítja az anyagcserét, aktiválja a szervezet öngyógyító képességét, lerövidíti a gyógyulás időtartamát, normalizálja a vérnyomást, egyensúlyba hozza az idegi és hormonális szabályozást,  általános derűs, oldott elégedettségérzést vált ki.

Személyiségünk feltérképezésének és fejlesztésének hatalmas irodalma van, a könyvesboltok polcai szinte roskadoznak a megszámlálhatatlan mennyiségű szakkönyvtől. Érdemes beszerezni belőlük párat, segítségükkel megtehetjük az önismeret első lépéseit.

Az interneten rengeteg személyiség teszt található, melyek hasznos segédeszközei lehetnek az önmegismerésnek, ezért megéri néhányat kitölteni közülük. Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy az aktuális hangulati állapotunk, figyelmi kapacitásunk, motivációnk, fizikai szükségleteink, a környezet zavaró tényezői, stb. nagymértékben befolyásolják a tesztek eredményét, ezért azokból messzemenő következtetéseket nem szabad levonnunk.

A grafológia vagy a projektív rajzvizsgálat is a hasznunkra válhat, értő szem számára a kézírásunk, papírra vetett alkotásunk nagyon beszédes lehet.

Ismereteink mélyítéséhez segítséget kérhetünk a hozzánk közel álló - ám tőlünk semmilyen módon nem függő - barátainktól is. Hatalmazzuk fel őket, hogy kendőzetlenül mondják el a véleményüket rólunk, és adjuk a tudtukra, hogy akármiről is esik szó, a hallottakon nem fogunk megsértődni, hiszen azok a fejlődésünket szolgálják. Nagyon fontos, hogy be is tartsuk az adott szavunkat. Egy-egy ilyen őszinte beszélgetés tükröt tart elénk, olyan tulajdonságainkra világíthat rá, amelyekről nekünk fogalmunk sem volt.

Az önismereti munkában szakember(ek) segítségét is igénybe vehetjük, főleg akkor, ha nem csak egy általános, saját magunkról szóló tudás megszerzésére törekszünk, hanem valamilyen konkrét, meghatározott problémát is meg szeretnénk oldani az életünkben. Nagy sok lehetőség és terápiás eszköz közül választhatunk. Néhány a teljesség igénye nélkül:  pszichodráma, bibliodráma, szomatodráma, kognitív terápia, táncterápia, légzésterápia, meseterápia, spirituális válasz terápia, hipnózis, life coaching, önismereti műhely, nlp, kineziológia, családállítás, stb.

Akármelyik útját is válasszuk az önismeret gyarapításának, egyet egészen biztosan nem kerülhetünk el: akarva, akaratlanul szembesülni fogunk személyiségünk árnyékos oldalával is. Mindez olykor illúzióromboló, sőt kifejezetten kellemetlen tapasztalat is lehet. Nem szívesen szembesülünk kevésbé előnyös vonásainkkal, de azok is a mi részeink, hozzánk tartoznak, fel kell vállani, el kell fogadni a létezésüket, mert csak így tudunk változtatni rajtuk.

A sokféle önismereti módszer között nincs egyedül üdvözítő. Minden technikának, minden gyakorlatnak meg van a maga elvitathatatlan előnye, de ezzel együtt a korlátja is, amelybe előbb vagy utóbb beleütközünk. Ne torpanjunk meg itt! Lépjünk tovább! Próbáljuk ki az összes általunk elérhető lehetőséget! Minél több utat járunk be, annál jobban fel tudjuk térképezni önnön világunkat!  

S hogy mit nyerünk az önmegismeréssel?

Egyfajta lelki békére, belső erőre teszünk szert általa, sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk, elkezdünk bízni magunkban. Kezünkbe vesszük az életünk irányítását. Elfogadóbbakká, toleránsabbakká válunk, ugyanakkor, ha kell, határozottan ki fogunk tudni állni a jogainkért.

Letesszük a szerepeinket, az álarcainkat, kapcsolatainkban felhagyunk a játszmákkal. Egyre kevesebbszer hasonlítjuk össze magunkat másokkal. Alábbhagy a minden áron győzni akaró versenyszellemünk. Konfliktusainkért, ismétlődő, nemkívánatos élethelyzeteinkért nem külső tényezőket, nem rajtunk kívül álló körülményeket fogunk hibáztatni, hanem felvállalva a döntéseinket minden következménnyel együtt, saját magunkban keressük meg a problémák okát és azok megoldási lehetőségeit.

Sokkal felszabadultabbak, spontánabbak, örömtelibbek leszünk. Képessé válunk élvezni az életet, nyitottabbak leszünk az új lehetőségekre, ötletekre. Megtanulunk a jelenben, az itt és mostban élni. Könnyebben el tudjuk engedni a számunka feleslegessé vált kapcsolatokat, szokásokat, könnyebben túl tudunk lépni az idejét múlt dolgokon.

Önismeret birtokában felszínre tudjuk hozni, ki tudjuk bontakoztatni a képességeinket, adottságainkat, ezáltal teljesítményünk az élet minden területén növekedni fog, javuló eredményeink pedig egyre nagyobb sikerélménnyel, elégedettséggel ajándékoznak meg.

Elkezdjük értékelni, megbecsülni mindazt, amink megadatott az életünkben. Átalakul az értékrendünk, új rangsort állítunk fel. A pénz, karrier, munka, hatalom, pozíció, fizikai vonzerő, stb. másodlagossá válik, előtérbe kerül a család, a barátság, a közösségi élet, más értelmezést nyer a hit, a vallás, a spiritualitás. Rájövünk, hogy létezésünknek célja, értelme, sőt, küldetése van.

Minél jobban megismerjük magunkat, annál többet tudunk meg a körülöttünk élőkről is. Megértjük a bibliai aranyszabály bölcsességét: úgy bánjunk másokkal, ahogy velünk szeretnénk, ha bánnának.

Végül, de nem utolsó sorban, az önismeret útján járva az árnyékból (tudatlanság) a fényre (tudatosság) jutunk.

 

<<< Vissza a lap tetejére