A társalgás művészete

Olykor úgy tűnhet, mintha egyesek különleges képességgel, egyfajta varázslatos karizmával lennének megáldva. Ők azok, akik szinte bárhol és bárkivel kapcsolatot tudnak teremteni. Játszva illeszkednek be ismeretlen társaságba, szinte azonnal megtalálják a közös hangot, kellemes beszélgetőpartnerek, ügyesen flörtölnek, könnyen szót értenek az ellenkező nem képviselőivel. Kedvező benyomást tesznek férfiakra és nőkre, fiatalokra és idősekre. Érdekesek, sziporkázóak, a baráti összejövetelek kedvencei, központi figurái. Mindenhol vannak kapcsolataik, szívesen látott vendégek, olyan ajtókon is bejutnak, amelyeken mások nem.

Bámuljuk, csodáljuk, és talán egy picit irigyeljük is őket. Vajon hogy csinálják? Mi a titkuk? Mitől sikeresek ennyire? Mi tudnak, amit mi nem?

A válasz egyszerű. Ezek az emberek egyetlen készséget űznek magas szinten: a fesztelen, laza, kötetlen társalgás művészetét.

Ez a képesség pedig tanulható, fejleszthető, tökéletesíthető.

Életünk nagy részében kommunikálunk. Gondolatokat közlünk, információt cserélünk, üzeneteket tolmácsolunk, kifejezzük az érzelmeinket, dolgokat véleményezünk, hol kérünk, hol utasítunk, esetenként befolyásolunk, manipulálunk, közlendőkkel szórakoztatunk, vigaszt nyújtunk. A sort hosszasan lehetne folytatni.

A kommunikáció emberi létünk szükségszerű velejárója. Ha jobban belegondolunk, nem is lehet nem kommunikálni. Információ továbbításához meg sem kell szólalnunk. Ugyanis nem csak a szavainknak, a hanglejtésünknek, hangerőnknek, hanem a mozdulatainknak, gesztusainknak, testbeszédünknek is jelentéstartalma van. Kutatások szerint a verbális csatornánkon 5-10 %, vokális csatornánkon 15-20 %, nonverbális csatornánkon pedig 80 % információ áramlik. Tehát bármit is teszünk, egészen biztos, hogy annak valamilyen hatása lesz a többi emberre.

Bármily meglepő, a sokféle kommunikációs forma közül a könnyed, közvetlen, baráti beszélgetés képessége az, ami létfontosságú a számunkra. Az igazán jó társalgó rokonszenves, pozitív hatást kelt, bizalmat ébreszt, remekül kijön másokkal, könnyen épít kapcsolatokat, megnyeri az embereket, el tudja adni és fogadtatni magát. Üzleti, társadalmi és magánéleti sikerek pedig javarész épp ezeken múlnak.

Aki a különféle helyzetekben minden gond, probléma nélkül meg tud nyílni, képes oldottan beszélgetni, annak sokkal könnyebb lesz a kapcsolati hálóját kiszélesíteni, mint annak, aki ugyanezekben a szituációkban gátlásosan, visszahúzódóan viselkedik.

Márpedig minél több, jól működő rokoni, baráti és ismerősi kapcsolattal rendelkezünk, annál nagyobbak az esélyeink arra, hogy elérjük a céljainkat. A széles, kellően ápolt, karbantartott összeköttetés rendszer az egyik legértékesebb tőke a világon. Nem véletlenül mondják, hogy ha bármilyen területen igazán kimagasló eredményt szeretnénk produkálni, akkor helyezzük a kapcsolatépítést az értékrendünk csúcsára és szervezzük köré az életünket. A mai világban nem az a fontos elsősorban, hogy mit tudunk, hanem az, hogy kiket ismerünk, és az, hogy bennünket kik ismernek. Na meg persze, hogy a szűkebb-tágabb környezetünk milyen véleményt formál rólunk!

Hogyan válhatunk hát mi is a társalgás, a hatékony kapcsolatteremtés művészeivé? Mit kell csinálnunk, hogy kedvező benyomást tegyünk az emberekre?

Az önsegítő irodalom néhány remekművében, mint pl. Allan és Barbara Pease Kommunikációs Abc Mesterfokon című írásában, Dale Carnegie klasszikusában, a Sikerkalauz-ban, illetve Don Gabor Ismerkedés, társalgás című könyvében több tucatnyi, könnyen elsajátítható gyakorlati tanács, tipp olvasható erre vonatkozóan, ezek közül következik néhány, természetesen a teljesség igénye nélkül:

- Küzdjük le a társasági élettel kapcsolatos szorongásainkat! Emlékezzünk rá, hogy amitől félünk, annak kb. 80-90 %-a soha nem következik be, a maradék 10-20 %-ra pedig legtöbbször hatással tudunk lenni!

- Ne higgyük, hogy csak nekünk lehetnek problémáink egy beszélgetés kezdeményezésével! Lehet, hogy akit meg akarunk szólítani, pontosan úgy feszeng, mint mi - vagy még jobban - és csak arra vár, hogy valaki közeledjen, nyisson feléje!

- Találkozáskor törjük meg mi a jeget: köszönjünk és mutatkozzunk be elsőként!

- Tanuljuk meg pár frappáns mondatban elmondani, kik vagyunk, mivel foglalkozunk, stb.

- Figyeljünk oda a másik nevére, lehetőleg ismételjük meg párszor magunkban és egyszer-kétszer mondjuk is ki! Mindenki számára a világ legkedvesebb szava a saját neve.

- Mosolyogjunk! Ám ne csak a szánkkal, hanem a szemünkkel, az egész arcunkkal is!

- Kézfogásunk legyen határozott, de ne túl erős! Tartsuk a tenyerünket egyenesen (függőlegesen), így nem lesz se alárendelő, se fölényeskedő a kézfogásunk.

- Tartsuk a szemkontaktust!

- Vegyünk fel nyitott testtartást! Ne tegyük keresztbe a karunkat, lábunkat, és ne takarjuk el a szánkat, azaz a kommunikációs „eszközünket”! Legyen látható a kezünk! Mutassuk gyakran a felfelé fordított, nyitott tenyerünket! Ősi gesztus ez, így jelezzük, nincs semmilyen fenyegető eszköz nálunk, nem jelentünk veszélyt a másikra.

- Igyekezzünk tükrözni a partner testbeszédét! Ez egy gyors kapcsolatteremtő technika.

- Tartsuk tiszteletben a másik fél személyes terét!

- Kezdeményezzünk beszélgetést! Mondjunk véleményt az adott helyzetről, vagy kérdezzünk valamit a másiktól. Használjuk ki, hogy az emberek szeretnek magukról beszélni.

- Hangunk legyen nyugodt, természetes, ne beszéljünk se túl halkan, se túl hangosan!

- Érthetően fogalmazzunk!

- Érdeklődjünk a beszélgető társ iránt!

- Dicsérjük meg a viselkedését, megjelenését, valamely tulajdonát! Indokoljuk is meg a bókjainkat. Így a méltányolás nem fog hízelkedésnek tűnni.

- Ne a legszembetűnőbb dolgot ismerjük el! Azt megteszik mások.

- A viszonzás törvénye szerint, ha az ember bármit is kap, igyekszik azt visszaadni. Ilyen a bók is. Ha a partnerünk bennünket dicsér meg, szabadkozás nélkül fogadjuk el, köszönjük meg, és éreztessük, hogy a köszönetünk őszinte.

- Biztassuk a másikat beszédre!

- Beszéd közben legyünk aktív hallgatók! Átfogalmazva ismételjük meg a mondanivalója lényegét.

- Bólogassunk! Ez helyeslést, egyetértést közvetít, és bátorít.

- Amíg a másik beszél, picit hajoljunk közelebb hozzá! Az előredőlés azt jelenti, hogy érdekel bennünket a beszélő személy véleménye.

- Társalgás közben néha érintsük meg a partnerünket!

- Okosan kérdezzünk! A zárt kérdésekre (ki, mi, hol, mikor, stb.) csak pár szavas válasz adható, ez ellaposíthatja a beszélgetést. Helyettük nyitott kérdéseket tegyünk fel (hogyan, miért, milyen, mi módon, mit gondolsz, stb.) amelyek megválaszolása részletes magyarázatot, véleményt igényel.

- Ha szükségét érezzük, tanuljunk be előre jó néhány izgalmas kérdést, ez csökkenteni fogja a szorongásunkat, hogy idő előtt kifogyunk a témákból!

- Derítsük ki az indítógombokat!

- A beszélgetés lendületben tartásához használjunk „hidakat”, azaz olyan szófordulatokat, amelyek tovább görgetik a társalgát! Pl.: vagyis…, ezek szerint…, ez azt jelenti, hogy…, és akkor…, tehát…, stb.

- Vigyünk egy kis humort, játékos évelődést a beszélgetésbe! De figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy kezdjünk vicceket mesélni!

- Legyünk lelkesek! Éreztessük, hogy örülünk a társalgásnak!

- Gesztikuláljunk!

- Csepegtessünk magunkról is információkat, és figyeljük meg, hogy reagál rá a másik!

- Beszéljünk pozitívan magunkról, de ne hencegjünk!

- Soha ne kicsinyítsük le a saját személyünket!

- Érdeklődés esetén tárjuk fel még jobban magunkat, de mindig csak az adott kérdésre válaszoljunk, ne kezdjünk el ömlengeni!

- Legyünk tájékozottak! Informálódjunk! Gyűjtsünk beszédtémákat!

- Tartsunk lépést a szűkebb és tágabb környezetünk időszerű eseményeivel!

- Tudjunk egy-két dologról részletesen, szenvedélyesen beszélni!

- Szórakoztatva adjuk elő a történeteinket!

- Képszerűen fogalmazzunk!

- Használjunk pozitív töltésű szavakat!

- Figyeljünk oda az információcsere egyensúlyára!

- Ne panaszkodjunk! Kerüljük a megromlott egészségünkről, gondjainkról, otthoni zűrjeinkről szóló beszámolókat!

- Ha beszélgetés közben olyan témát érintünk, amelyben eltérő a véleményünk, ne álljunk le vitatkozni a másikkal! Senkit és semmit se kritizáljunk! Ne feledjük: most csak különösebb tét nélkül diskurálunk! Fogadjuk el, hogy másnak joga van úgy vélekedni, ahogy akar.

- Amennyiben kiderülne, hogy valamiben tévedtünk, habozás nélkül valljuk be! Általában kedvelni szokták azokat, akik beismerik a melléfogásaikat.

- Ha valamilyen nyomós ok miatt mégis negatívumot kellene megfogalmaznunk, használjuk a szendvics technikát: két pozitív töltéssel bíró megjegyzés közé rejtsük a kevésbé jót!

- A csend, a hallgatás is a beszélgetés része, ne féljünk tőle! Ha hosszúra nyúlik, váltsunk témát, vagy fejezzük be a társalgást.

- Igyekezzünk mindig barátságos hangnemben zárni a beszélgetést!

- Hangsúlyozzuk ki, mennyire élveztük a másikkal folytatott párbeszédet!

Ezek a laza, könnyed, felszabadult társalgás minimumai. Az alapfogások megtanulásával, begyakorlásával és alkalmazásával gördülékenyebbé, magunk és mások számára is élvezetesebbé tehetjük a mindennapi kommunikációnkat.

De ne felejtsük el, hogy bizonyos szituációkban teljesen más stratégiára van szükségünk! Vitában, érdekérvényesítés során, állásinterjún, üzleti megbeszélésen, stb. a fentiektől eltérő módon kell viselkednünk és beszélnünk. A bemutatott technikák használata kellemesebb, színesebb, érdekesebb beszélgetőpartnerré varázsol bennünket. Ám vannak helyzetek, ahol a kedveskedés, a szívélyesség, az előzékenység nem célravezető. A jó modort természetesen nem kell levetkőzni, de esetenként sokkal több határozottságra, keménységre van szükség.

Tartsuk azt is szem előtt, hogy a kialakított kapcsolatokat rendszeresen ápolni kell! Ha azt szeretnénk, hogy a futó ismeretségből barátság, a szórakoztató, de felszínes együttlétekből bizalmas, bensőséges viszony alakuljon ki, akkor bizony törődni kell a másikkal. Tehetünk neki apróbb szívességeket, felkínálhatjuk részére a segítségünket. Megemlékezhetünk a névnapjáról, születésnapjáról. Bevonhatjuk őt az életünk fontosabb eseményeibe, és mi is elfogadhatjuk a partner meghívását. Az idő fejlesztheti a kapcsolatokat, ha teszünk érte.

Az emberi evolúció közösségi életvitelre, társas együttlétre szocializált bennünket. Igényünk van arra, hogy kötődjünk, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki. Kutatások támasztják alá, hogy a nyitott, aktív társasági életet élők sokkal boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat, mint a befelé forduló, zárkózott embertársaik.

Ismerkedni, barátkozni izgalmas kaland! Vágjunk bele! Semmit sem veszíthetünk, de sok minden nyerhetünk!

 

Forrás: Könyv / Allan és Barbara Pease - Kommunikációs Abc Mesterfokon
Forrás II.: Könyv / Dale Carnegie - Sikerkalauz
Forrás III.: Könyv / Don Gabor - Ismerkedés, társalgás

 

<<< Vissza a lap tetejére
<<< Vissza a Hasznos holmik menüponthoz