Ami nem öl meg, az erősebbé tesz! Biztos…?
Ami nem öl meg, az erősebbé tesz - szól Friedrich Nietzsche mára szállóigévé vált mondata. De biztos igaz ez a közhelyes állítás? A nehézségektől valóban erősebbek, edzettebbek leszünk? Vagy a híres filozófus szavaival csak menteni, vigasztani próbáljuk magunkat?
Az élet sokszor próbára tesz bennünket. Jó néhány válsággal, nehéz, szorongató helyzettel, tragédiával kell szembenéznünk, amelyekbe ugyan nem halunk bele, de azért alaposan meggyötörnek.
Az átélt krízisek esetenként rejtett képességeket, tartalék energiát, erőt szabadíthatnak fel, segíthetnek, hogy a későbbi problémákkal tapasztalataink birtokában már felkészültebben tudjunk szembe nézni.
Ám előfordulhat, hogy akármennyire is igyekszünk, képtelenek vagyunk megbirkózni a traumáinkkal. Elakadhatunk miattuk. Gondoljunk csak a természeti csapások, a váratlan katasztrófák okozta sokkra, a családon belüli erőszakra, szexuális zaklatásra, elhúzódó, krónikus betegségekre, és az ezeket kísérő pszichés tünetekre.
A megrázkódtatások, ahogy növelhetik a teherbírásunkat, szívósságunkat, éppúgy csökkenthetik is a testi-lelki ellenálló képességünket. Beteggé tehetnek. Stresszt okozhatnak. Felőrölhetnek. Bizonyos ponton túl haladva akár visszafordíthatatlan önpusztító folyamatokat indíthatnak be.
De nemcsak a súlyos következményekkel járó szerencsétlenségek, hanem a kisebb, hétköznapi gondok, bosszúságok is megviselhetnek, pláne akkor, ha hosszú időn keresztül ismétlődnek.
Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy az életünk fájdalmas, kellemetlen eseményei, még ha a jelenben meg is szenvedjük, hosszú távon csak a javunkra válnak majd! Ezzel az önámító sovány vigasszal csak elbagatellizálnánk a problémát!
Nietzsche mondása tehát - bármennyire is jól hangzik - nem feltétlenül igaz.
A „bölcsesség” ráadásul még ártalmas is lehet. Attól, hogy a filozófiát követve mindig keménynek mutatjuk magunkat és csupán félvállról veszünk dolgokat, még az adott élethelyzet nem oldódik meg, nem kerül felszínre annak valódi oka, és rejtve marad az esetleges személyes felelősség is. Ezzel a hozzáállással pontosan azt hárítjuk el, amivel igazából szembe kellene néznünk.
Ami nem öl meg, az erősebbé tesz - helytelen megközelítése a problémának. Ha magunkra vonatkoztatjuk, csak elkendőzzük azt, amin dolgoznunk kellene, ha másnak mondjuk, akkor figyelmünk, empátiánk hiányáról teszünk tanúbizonyságot.
Forrás: Internet / www.lelkizona.hu, www.sorskonyvnelkul.blog.hu