Asszertivitás - az önérvényesítés képessége

Az asszertivitás egyfajta tanult, tudatos magatartás, viselkedésforma. A kifejezés a latin „assero” szóból származik, melynek jelentése: jogot formálni valamire, kijelenteni, fenntartani, megerősíteni.

Mi jellemzi az asszertív személyt?

Az asszertív módon viselkedő ember világosan tudja, hogy ő maga mit akar, mit szeretne elérni, de ezzel párhuzamosan tisztában van környezete igényeivel is. Saját önismerete folyományaként önbizalommal rendelkezik, határozott, magabiztos a fellépése. Az asszertív egyén az őt érzelmileg megérintő, vagy megrendítő szituációban is képes higgadt maradni, nagyfokú empátiával, kifejezett indulat nélkül reagálni. Azt mondja, amit gondol, képes a visszautasításra is. Őszinte, kedves és közvetlen. Testbeszéde nyitott, meleg, nyugodt hangon beszél, szóhasználata tárgyszerű, kommunikáció közben a partnere szemébe néz. Pozitívan gondolkodik. Véleménynyilvánításában konstruktív, figyel mások gondolataira, sokat érdeklődik, kérdez. Egy asszertív viselkedésű ember környezetével összhangban igyekszik megvalósítani a céljait, erőszakot nem alkalmaz, inkább együttműködést tanúsít.

Az asszertív viselkedés hátterében az a meggyőződés áll, miszerint az ember születésétől fogva bizonyos jogokkal rendelkezik, és ezek a jogok mindenkit megilletnek, nemtől, kortól, társadalmi pozíciótól függetlenül.

Asszertív jogok listája (Alberti és Emmons meghatározása nyomán):

Jogunk van ahhoz, hogy...

- önmagunk döntsünk viselkedésünk, gondolataink és érzéseink felől
- meghatározzuk, mi fontos nekünk és mi nem.
- nemet mondjunk anélkül, hogy bűntudatot éreznénk.
- hibát kövessünk el és vállaljuk érte a következményeket.
- meghallgassanak és komolyan vegyenek.
- megváltoztassuk a véleményünket.
- azt mondjuk: „nem tudom”.
- amiért fizetünk, azt meg is kapjuk.
- ne (!) képviseljük az érdekeinket.
- megbetegedjünk.
- azt kérjük, amit szeretnénk.
- informálódjuk szakmabeliektől, beleértve pl. az orvosokat is.

A zárkózott, visszahúzódó, összeütközést kerülő, passzív emberek számára a kertelés mentes, nyílt asszertivitás elsőre ijesztő lehet. De az asszertív magatartás nem jelent egyet az agresszióval, vagy a manipulatív viselkedéssel. Az egészséges önérvényesítés arany középút ezek között.

Az egyes viselkedésformák közötti lényeges különbséget szemlélteti a következő táblázat:

Sokan azért félnek kiállni a saját igazukért, mert attól félnek, hogy azzal megsértenek, megbántanak másokat, vagy, hogy kiesnek a mindig, mindenkivel egyformán előzékeny, szeretetre méltó, aranyos, rokonszenves figurát alakító szerepkörükből.

Ám a mások véleményétől való aggódásnak és a túlzott kedvességnek bizonyos esetekben súlyos ára is lehet!

Ha hosszú időn át nem ismerjük el, és nem juttatjuk kifejezésre a valódi érzelmeinket, jogos igényeinket, ha állandóan mások kedvére teszünk, akkor az elfojtáshoz vezethet. Gátolhatjuk, korlátozhatjuk vele az előbbre jutásunkat, leállíthatjuk a személyiségfejlődésünket, megrövidíthetjük a szenvedélyeinket. Hamis képet sugallhatunk önmagunkról, és ezzel egyidejűleg torz tükröt tarthatunk a környezetünknek, megfosztva őket ezzel a róluk szóló, pontos, hiteles visszajelzéstől. Kapcsolataink elsekélyesedhetnek. Előfordulhat, hogy balekká, áldozattá válunk.

Mit kell tennünk, hogy asszertívan kommunikáljunk?

- Legyünk őszinték önmagunkkal és másokkal szemben!

- Vállaljuk fel az érzéseinket, szükségleteinket!

- A problémás beszélgetések idejét és helyszínét körültekintően válasszuk meg!

- Döntsük el előre, kinek mit akarunk mondani!

- Kerüljük a „bátorító” szereket (alkohol, drog, stimulánsok)!

- Mondjuk ki, amit valójában gondolunk!

- Adjunk hangot a véleményünknek!

- Beszéljünk első szám első személyben!

- Én-üzeneteket közvetítsünk Te-üzenetek helyett!

- Legyünk konkrétak!

- Használjunk egyszerű, érthető szavakat!

- Kerüljük a zavaros körmondatokat!

- Ne csapongjunk a beszédben!

- Ne csevegjünk!

- Ne raboljuk mások idejét!

- Ne általánosítsunk!

- Ne csináljunk bolhából elefántot!

- Ne moralizáljunk!

- Ne mentegetőzzünk!

- Testbeszédünk legyen szinkronban a mondanivalónkkal!

- Lassan, nyugodt hangon beszéljünk!

- Használjuk a mosolyt, a humort összekötő hídként!

- Ne próbáljunk gondolatot olvasni, ha nem értünk valamit, kérdezzünk rá!

- Érdeklődjünk a másik fél álláspontja felől!

- Bátorítsuk, hogy az érzelmeiről beszéljen!

- Hallgassunk figyelmesen!

- Adjunk visszajelzést az elhangzottakról!

- Kérjünk is visszacsatolást!

- A kritikára ne azonnali verbális támadással válaszoljunk!

- Ha a kapott információt méltánytalannak tartjuk, jelezzük!

- Mérlegeljük, hogy a konfrontáció milyen lelki sérülésekkel járhat!

- Tartsunk önvizsgálatot, hogy nincs-e mégis igaza a másik félnek!

- A negatív dolgokat lehetőleg négyszemközt beszéljük meg!

- Ne személyeskedjünk!

- Mindig a helyzetet, a szituációt értékeljük, ne az embert!

- Legyünk tekintettel a partner terhelhetőségére, aktuális befogadó készségére!

- Tartsuk tiszteletben mások jogait!

- Igyekezzünk mindenki számára előnyös megoldást találni!

- Legyünk konstruktívak, együttműködők!

- Kérjünk, javasoljunk, ne utasítsunk, parancsoljunk!

- A jelenre és a jövőre fókuszáljunk a múlt helyett!

- Jutalmazzuk, dicsérjük azt, amivel elégedettek vagyunk másik viselkedésében!

- Tanuljuk meg szabadkozás nélkül elfogadni a bókot, elismerést!

- Ne féljünk nemet mondani!

- A későbbi pozitív eredmény érdekében vállaljuk be a pillanatnyi kellemetlenséget!

- Álljunk ki magunkért!

- Vállaljuk a tetteink következményét!

- Készüljünk fel, hogy a másik szemében csökkenhet a népszerűségünk!

- Ha valamiben tévedtünk, valljuk be és kérjünk elnézést!

- Nehéz helyzetekben is igyekezzünk megőrizni a higgadtságunkat!

- Egy problémát nem tudunk önerőből megoldani, forduljunk valakihez segítségért!

Az asszertív viselkedés nem megy azonnal, elsajátításához, begyakorlásához bizony idő kell. Erre a folyamatra jó hatással lehet önmagunk elismerése, jutalmazása, egy-egy sikeres önérvényesítő erőfeszítés után. Ha megtanuljuk és alkalmazzuk a magatartásforma verbális és non-verbális eszközeit, akkor életünk számos területén élvezhetjük megváltozott hozzáállásunk, kommunikációnk előnyeit.

Csökkenni fog a konfliktusaink száma, kevésbé leszünk stresszesek, szorongóak, ugyanakkor a problémamegoldó hatékonyságunk, az önértékelésünk megnő. Agilisabbak leszünk. Javulni fog a döntéshozó képességünk. Könnyebben elérjük majd a céljainkat, gyorsabban meg tudjuk valósítani az elképzeléseinket. Asszertív készségek birtokában képesek leszünk udvariasan, de határozottan érvényesíteni az akaratunkat. Mások nehezebb tudnak majd bennünket kihasználni. Tiszteletet, megbecsülést, elismerést vívunk ki magunknak. Környezetünk tiszta képet kapva rólunk, megtudhatja, kik is vagyunk valójában. A történések passzív szemlélőiből az események irányítóivá válunk. Bátrabban merünk kezdeményezni, lépni. Kapcsolataink őszintébbek, nyíltabbak és harmonikusabbak lesznek.

Minél többször használjuk az asszertív technikákat, annál jobban beépülnek a mindennapjainkba, majd végül a személyiségünk részévé válnak.

 

Forrás: Internet / www.phd.sote.hu, www.semmelweis-egyetem.hu

Forrás II.: Internet / www.lelkititkaink.hu, www.integrativ.hu, www.verto.blog.hu

Forrás III.: Internet / www.lajtorjastudio.hu, www.tki.szie.hu

Forrás IV.: Könyv / Gael Lindenfield – A harag. Méreg vagy orvosság?

 

<<< Vissza a lap tetejére

<<< Vissza a Hasznos holmik menüponthoz