Az NLP előfeltevései
Az előfeltevések az NLP modellt alátámasztó alapvető meggyőződések. Mint a legtöbb alapvető meggyőződés, ezek sem bizonyíthatók. Hogy hasznosak e vagy sem, azt mindenki maga dönti el. Az ellenőrzés lehetséges útja: tégy úgy, mintha igaz lenne, és figyeld meg a hatását!
Néhány előfeltevés:
A térkép nem a terület.
Minden tapasztalatról (terület) létrehozunk egy belső élményt (térkép). Ezért gyakran egyazon tapasztalat két ember ismertetésében teljesen másnak tűnik. Az NLP-vel saját térképeink átrajzolásán dolgozunk, és sokszor csodaként megélhetjük, hogy „megváltozik a terület”. Az NLP abban támogatja az embereket, hogy térképeik megváltoztatása révén képesek legyenek tapasztalati valóságukat is megváltoztatni. Ez szabadabbá és rugalmasabbá teheti őket.
Ha megváltoztatom a térképemet, megváltozik az érzelmi állapotom.
Ez az alapfeltevés az NLP élményszerkezetére vezethető vissza. Az élmények szerkezeti elemeinek bármelyikében bekövetkező változás visszahat az összes többire. Akár a fiziológiában, akár a gondolatokban bekövetkező változás megváltoztatja az érzelmi állapotot.
Némely térkép nem tudatosul bennünk.
A tudattalanunkban bölcsesség vár addig a pillanatig, amíg eléggé fontossá vagy szükségessé válik, hogy megismerjük a tartalmát. Ilyenkor megfelelő módon kezelve a tudattalant, megnyílik számunkra és szövetségessé válik. A tudattalan bölcsességünk karöltve működik a tudatos elmével és soha nem rosszindulatú. Az viszont előfordulhat, hogy szándékok láncolatának feltárásán keresztül értjük meg azokat a reakcióit, melyekről kezdetben rosszindulatot feltételeztünk.
Az alkotott élmények épp úgy befolyásolnak, mint a megtörténtek.
Az emberi idegrendszer nem tud különbséget tenni kitalált, (alkotott) és megtörtént esemény között. Az objektív észlelésekről pontosan olyan belső reprezentációkat készít, mint a kitalált észlelésekről. A citromot akár megkóstoljuk, akár elképzeljük, fokozódik a nyálelválasztásunk.
Minden viselkedés, minden élmény hasznos valamire.
A viselkedés, reakció, csak összefüggéseiben értelmezhető. Ami egy környezetben gátló viselkedés, egy másikban erőforrásként jelenhet meg. Sok esetben a belső élményszerkezet átalakításánál, pontosan olyan, más környezetben meglévő elemeket használunk föl, amik a saját környezetükben nem tűnnek túl értékes dolognak, netán erőforrásnak (pl. egy cirkuszi zene, amivel gyermekkorunkban találkoztunk, felnőttként nagyszerűen használható egy kellemetlen élmény aláfestő zenéjeként az élmény kellemetlenségének átalakítására).
Nincs kudarc, csak visszajelzés.
Minden fölhasználható arra, hogy közelebb jussunk a célunkhoz. Ha nem megy az eredetileg elképzelt módon, gyakoroljuk a rugalmasság erényét és próbáljuk máshogy.
A változékonyság lényeges.
Mindig a legrugalmasabb, legtöbb féle viselkedésre képes elem irányítja a rendszert. Minél rugalmasabbak vagyunk, annál biztosabb, hogy addig tudjuk módosítani a viselkedésünket, amíg el nem érjük a kívánt hatást.
Minél több választási lehetőségünk van annál jobb.
A legjobb térképek nem valódibbak a többinél, hanem gazdagabbak.
Mindig a legjobbat választjuk.
Hisz minden választásunk abban a pillanatban a legjobb. Ha használjuk a rugalmasság szabályát, akkor legközelebb még jobban tudunk választani, hiszen nagyobb „menüsort” tud felmutatni a „térképünk”.
Az emberek tökéletesen „működnek”.
Minden viselkedésnek belső szerkezete van, mely következetesen eredményezi azt a cselekvést. A viselkedés akkor fog megváltozni, amikor megváltozik a szerkezet is.
A feladatok alkotóelemeikre bonthatók.
Ebből következően bármit megtehetünk, ha megfelelően kis lépésekre bontjuk.
Az emberben megvan minden, amire szüksége van.
Ha úgy gondolja nincs meg, az azt jelenti, hogy még nem szabadította fel a benne szunnyadó potenciált. Így hát a változáshoz szüksége erőforrások mindenkiben készen megtalálhatók. Amennyiben másik receptjeit is meg kívánjuk kóstolni, akkor a modellezés gyakorlása révén növelhetjük belső erőforrásainkat. Nincsenek tehetetlen emberek, tehetetlen tudatállapotok vannak!
A viselkedés jó szándékú, még a gondot okozó is.
Gondoljuk arra, hogy tökéletesen működünk és arra is, hogy mindig a legjobbat választjuk, amire csak képesek vagyunk. Ennek függvényében, ha a viselkedés eredeti, jó szándékával foglalkozunk, könnyebben és ökologikusabban meg tudjuk változtatni azt, ami eddig gondot okozott.
Az ember nem azonos a viselkedésével.
Ha egy embernek lehetősége van egy jobb magatartási formát választani, amellyel szintén eléri a szándékát, azt fogja választani.
Mindig kapcsolatban vagyunk.
Senki sem elszigetelten létezik, már a gondolatainkkal is hatunk egymásra. Folyamatosan jelzéseket adunk és kapunk.
A kommunikáció azt jelenti, amit eredményezett.
Ha mást akarunk, akkor más módon kell próbálkoznunk, hogy elérjük a vágyott hatást, gondoljunk a rugalmassággal kapcsolatos feltevésre.
A pozitív változás mindig a hozzáadásból (választás, erőforrás, észlelés, stb.) és nem az elvételből (kiirtás, megszabadulás, stb.) ered.
A meglevő hátráltató minták valódi szándékainak megértése és méltánylása révén mély létállapotok tudják átitatni egész lényünket.
Forrás: Internet / www.belsoeroforras.hu