Az önbizalom fejlesztése
Mi az önbizalom? Ez a szó mindenkinek mást jelent. Ha megpróbáljuk szótárszerűen meghatározni a fogalmat, akkor az önbizalom tulajdonképpen hit magunkban, képességeinkben, adottságainkban, erőnkben, meggyőződés önmagunk fontosságáról, a céljaink elérhetőségéről, az előttünk álló akadályok leküzdhetőségéről, szeretete mindannak, ami testi-lelki-szellemi formában mi vagyunk.
Az önbizalom személyiségünk meghatározó, és életünk minden területét befolyásoló jellemzője. Hatással van az érzelmi életünkre, az emberekhez való hozzáállásunkra, társas kapcsolatainkra, a vágyainkra, döntéseinkre, munkánkra, a mindennapi tevékenységeinkre, az elért eredményeinkre, sikereinkre, a karrierünkre, egyszóval a sorsunk alakulására.
Az önbizalom mértéke lehet reális, magas vagy alacsony.
A reális önbizalomhoz reális önismeretre van szükség, arra, hogy tisztában legyünk a saját értékeinkkel, határainkkal, pozitív és negatív tulajdonságainkkal, és önmagunkat mindezekkel együtt el tudjuk fogadni.
A valódi önismereten alapuló önbizalmat az jellemzi, hogy gyöngeségeink, hibáink ellenére is méltányolni, becsülni tudjuk az egyéniségünket, hiszünk abban, hogy számítunk, hogy van helyünk a világban. Bízunk a döntéseinkben, tetteinkért, kimondott szavainkért és azok következményeiért felelősséget vállalunk. Kellő önbizalom birtokában meg merjük élni és ki tudjuk mutatni az érzelmeinket, képesek vagyunk érvényesíteni az akaratunkat, hatást tudunk gyakorolni a környezetünkre, merünk a saját magunk elképzelései szerint cselekedni.
A magas önbizalom túlzott kockázatvállaláshoz vezethet, mert azt a hamis érzést adja, hogy nekünk minden sikerül, hogy mi mindenre képesek vagyunk, hogy nekünk büntetlenül, következmények nélkül mindent szabad. Az irreálisan magas önbizalommal bíró személyek könnyen eshetnek az önteltség, a pökhendiség, az arrogancia csapdájába. Sok esetben mindez csupán álca, a valódi kishitű én elrejtése.
Az alacsony önbizalom ezzel szemben a tehetetlenség érzését kelti bennünk. Önbizalommal nem rendelkező emberek félénkek, kudarckerülők, céltalanok, úgy gondolják, hogy az előttük lévő kihívásoknak nem tudnak jól megfelelni. Passzívak, nem mernek lépni, nem mernek kezdeményezni, egy helyben járnak. Fogékonyak a kritikára, ami még jobban alá ássa az önbecsülésüket. Gyakran szenvednek valamilyen függőségtől. Általában a múltban élnek és aggodalommal tekintenek a jövőbe.
Önbizalom nélkül nincs bizalom sem. A másikban csak olyan a mértékben tudunk megbízni, mint amennyire önmagunkban hiszünk. Gondoljunk például a féltékenységre, mely azt mutatja, hogy nem bízunk a másikban, de ez egyben annak a biztos jele is, hogy önmagunkban sem.
Mi vezet az önbizalom elvesztéséhez?
Gyermekként legtöbben félelem nélkül, nyitottan, kíváncsian, érdeklődően fordulunk a világ felé. Semmilyen gátlás nem él bennünk, minden helyzetben azt tesszük és mondjuk, amihez éppen kedvünk van. Ez a természetes állapotunk, ám az évek múlásával eltávolodunk tőle, elvesztjük a spontaneitásunkat, a bátorságunkat. Kora gyermekkortól elszenvedett kisebb-nagyobb kudarcaink, a környezetünkben élő, számunkra meghatározó, fontos emberek leértékelése, elutasítása, a feltétel nélküli szeretet megvonása, és az ezekből fakadó, fel nem dolgozott, elfojtott negatív élmények mind hozzájárulnak az önbizalmunk megcsappanásához. Ráadásul ezek nyomán gátló, kényszerítő szokásminták is kialakulnak, melyek a tudattalanba mélyen bevésődve tovább korlátozzák az életünket. Az önbizalom elvesztése tehát egy hosszabb folyamat eredménye.
Fejleszthető, növelhető-e az önbizalom?
Igen!
De az egészséges, reális önbizalom kialakítása fokozatosan, apránként történik. Nem lehet egyik napról a másikra, egyszerre kisöpörni magunkból az eltemetett gyötrő gondolatokat, a múlt kellemetlen élményeit és az önbírálatot. A pozitív életszemléletet rendszeresen, napi szinten kell gyakorolni, hogy idővel szokássá váljon, és beépüljön az önmagunkról alkotott képünkbe.
Ha az önbizalmunkat az átélt kudarcok, a megszégyenítő élethelyzetek és a negatív visszajelzések miatt veszítettük el, akkor megszerzéséhez, fejlesztéséhez értelemszerűen sikerélményekre és elismerésre, dicséretre van szükségünk.
Ahhoz viszont, hogy mindezekre szert tegyünk, el kell hagynunk a komfortzónánkat, ki kell lépnünk a megszokott kerékvágásból. Ha mindent pontosan úgy csinálunk, ahogy korábban, akkor a jövőben is ugyanazt az eredményt fogjuk kapni és egy idő után ezzel már nem jár elégedettség érzés, sikerélmény. Ráadásul így változásra sem számíthatunk. Meg kell újulnunk! El kell engednünk az idejétmúlt szokásokat, beidegződéseket! Fel kell hagynunk a passzivitással, a halogatással. Új látásmódra, a korábbitól gyökeresen eltérő beállítottságra és elsősorban cselekvésre van szükség! Használjuk iránytűként a félelmeinket: megmutatják, hogy életünk mely területén kell a leginkább fejlődnünk! Mi az, amitől a legjobban tartunk? Milyen szituáció bizonytalanít el? Menjünk bele! Méressük meg magunkat! Újra és újra, nap, mint nap! Ez bizony kényelmetlen lehet. Sőt, akár ijesztő is. Szorongással tölthet el bennünket. De ha meg akarunk szabadulni a bénító gátlásainktól, szembe kell néznünk a félelmeinkkel. Másképp nem megy, nincs kerülő út. Ilyenkor segíthet, ha emlékezetjük magunkat arra, hogy ami miatt aggódunk, az az esetek 90 %-ban soha sem történik meg velünk! Sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk, de ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha van bátorságunk kipróbálni magunkat különböző helyzetekben! William Shakespeare írta erről egy helyen, hogy: "Árulónk a kétség, attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk, ha volna merszünk."
Önbizalmunk növeléséhez válasszunk egy olyan tevékenységet, amit korábban nem műveltünk, ami nagy, de nem irreálisan magas kihívást jelent számunkra, még elfogadható kockázattal jár, végrehajtásához tudatos erőfeszítésre van szükség, és vágjunk bele!
Valószínűleg ez eleinte nem fog könnyen menni. De itt is érvényesül a fizikai törvényhez - egy nyugalomban lévő test megmozdításához nagyobb erő kell, mint a mozgásban tartásához - hasonló szabály: mindent csak elkezdeni nehéz, de ha egyszer már hozzáfogtunk, a lendület vinni fog!
Az új dolgokban való részvétel, az izgalom egyrészt megadja nekünk azt az érzést, hogy élünk, másrészt a tudat, hogy meg mertük tenni, amit azelőtt talán sohasem, óriási megelégedéssel tölt el bennünket. Az igyekezeteink nyomán idővel megjelenő apró, majd egyre nagyobb eredmények, a környezetünk elismerő reakciói pedig meg fogják erősíteni az önmagunkba vetett hitünket, magabiztosságunkat. Minél több pozitív előjelű energiát fektetünk be, annál többet fogunk profitálni. Életünk a merészségünk, kezdeményezőkészségünk arányában tágul ki, illetve zsugorodik össze.
A régi mintákat újabbakkal válthatjuk fel, ha elég kitartóak vagyunk. Tudományos kutatások szerint egy-egy új szokás, nem túl bonyolult cselekvéssorozat elsajátításához kihagyás nélkül átlagosan 21 napra van szükség. Egyes nézetek szerint, ha egy nap kimarad, akkor újra kell kezdeni a 21 nap számolását, ám ez frusztrálóan hathat ránk. Sokkal jobb, ha az újraszámolás helyett egy nappal tovább gyakoroljuk az adott szokás kialakítását.
Ha a kiválasztott cselekvés sikeresen beépül a napi rutinba, akkor sor kerülhet más szokás begyakorlására is. Ezeket a lépéseket addig ismételhetjük, amíg el nem érjük a célunk. Az új viselkedési minták kialakításának sebessége nagyban függ azoknak az érzelmeknek az intenzitásától, melyek miatt megszületett a döntés, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk. Gyorsabb a szokás kialakulása, ha a begyakorlás ideje alatt folyamatosan emlékeztetjük magunkat arra, hogy mit nyerünk, hová fejlődünk általa, ráadásul ez segít fenntartani a kellő motivációt is.
Az önbizalom fejlesztése - néhány rendkívüli esettől eltekintve, amikor külső segítségre, szakember közreműködésére van szükség - többnyire csupán akarat, elhatározás és lelkierő kérdése. Minden kezdet nehéz, ez igaz az önbizalomhiány leküzdésére is, de hittel, elszántsággal sokat javíthatunk az önértékelésünkön, lelkileg megerősödve pedig - a szó minden értelmében - nagyon messze tudunk jutni onnan, ahol az életben éppen most tartunk.
Forrás: Internet / www.hosnok.hu, www.andalodo.hu, www.lelkiegeszseg.network.hu, www.eletstylist.hu, www.onbizalomnoveles.blog.hu, www.citatum.hu
Forrás II.: Könyv / Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig