Énkép

Az énkép a saját magunkról (külsőnkről, értékeinkről, készségeinkről, képességeinkről, stb.) kialakított nézetek, gondolatok, érzések összessége. Az énkép a környezet visszajelzései és a saját tapasztalataink útján kora gyermekkortól folyamatosan fejlődik, változik, gazdagszik. 

Amikor elképzeljük magunkat, mi vagyunk a kép alkotója és tartalma is. Mi vagyunk a képalkotás alanya és tárgya is, vagyis ez a zárt körfolyamat, amelyben jellemezzük magunkat, visszahat ránk. Épp ez az a tulajdonság, ami az énképet mélyrehatóvá teszi, jó és rossz értelemben egyaránt.

Általában az énképre nem egy egységes struktúraként tekintünk. Többféle énkép felosztás létezik, melyek közül az egyik legismertebb az aktuális, az ideális és az elvárt énképeket különbözteti meg.

Az aktuális énkép arra vonatkozik, hogy éppen milyennek gondoljuk magunkat, aktuálisan milyen tulajdonságokat érzünk saját magunkra vonatkozóan jellemzőnek

Az ideális énkép a vágyainkból épül fel és azt fejezi ki, hogy milyenek szeretnénk lenni.

Az elvárt énkép pedig a saját magunk elé állított elvárásokra, szabályokra vonatkozik, amely összefüggést mutat mások elvárásaival.

Az énkép három típusa közötti eltérés az önértékelésünkre nagy befolyással van, ugyanis az önértékelést leginkább az határozza meg, hogy saját érzéseink szerint, illetve mások igényeinek megfelelően mennyire tudunk megfelelni a vágyaknak, elvárásoknak, vagyis hogy az aktuális énkép mennyire van távol az ideális és az elvárt énképtől.

Amennyiben a személy saját és környezetének elvárásai az aktuális, reális képességeivel összhangban vannak, az elvárásokat nagyobb valószínűséggel éri el, akkor az énképe és önértékelése is pozitívabb lesz.

Azonban abban az esetben, amikor a személy saját és környezetének elvárásai túlzóak, a személy szorongást fog megélni, az elérhetetlen célok miatt pedig folyamatos kudarcélményben lesz része, amely végül a negatív énkép és a negatív önértékelés kialakulását eredményezheti.

Emellett egy visszafelé ható folyamat is megfigyelhető: a negatívabb önértékelésű emberek hajlamosabbak olyan célokat, elvárásokat maguk elé helyezni, amelyek képességeikkel nincsenek összhangban, azokat vagy nagymértékben alulmúlják, vagy nagymértékben meghaladják. Őket nevezzük általában kudarckerülőknek. Jellemző rájuk, hogy mivel negatív az énképük, a képességeikről alkotott véleményük is negatív, lekicsinylő, ezért hajlamosak minden eléjük kerülő feladatot, helyzetet úgy tekinteni, amelyek potenciálisan kudarcélményt okoznak nekik, ami erős szorongást vált ki. A szorongás következtében pedig valóban teljesítményromlás figyelhető meg tevékenységeikben. Ezeket a helyzeteket tehát igyekeznek elkerülni. Ezt kétféleképpen tehetik: vagy olyan célokat, feladatokat tűznek ki maguk elé, amik annyira könnyűek, hogy biztosan teljesítik azokat, vagy annyira nehezek, hogy biztosan nem tudják megoldani. Ebben az utóbbi esetben a feladatra foghatják a kudarcot, és magukat felmenthetik.

A pozitív énképű emberekre a sikerorientáció jellemző, amikor a személy azokat a helyzeteket keresi, ahol biztosan sikert érhet el, ezért olyan feladatokat igyekszik választani, amelyek közepesen nehezek, vagyis képességeiket tekintve még elérhetőek számukra. Ezzel növelik a sikerélmény átélésének valószínűségét.

A támogató, megértő család, és az elfogadó kortárskapcsolatok a pozitív önértékelésre megerősítő hatással bírnak. Általában kiegyensúlyozottság, optimizmus, kitartás, testi-lelki egyensúly jellemzi azokat, akik magukat pozitív személyként értékelik valamint elfogadóbbak önmagukkal, elégedettebbnek ítélik az életüket. Azonban a családi és kortárskapcsolatok az önértékelés csökkenéséhez is hozzájárulhatnak, amennyiben sok elutasítás, bántást és kevés megerősítést kap a személy.

 

Forrás: Internet / www.leleknavigator.hu

 

<<< Vissza a lap tetejére

<<< Vissza a Hasznos holmik menüponthoz