Mindfulness - a tudatos jelenlét

Ébren töltött időnknek csaknem a felében nem veszünk tudomást a jelenről. Zabolázatlan gondolataink térben és időben össze-vissza csaponganak. Tépelődünk a múlt megváltoztathatatlan történésein, aggódunk a jövő képlékeny, formálódó, bizonytalan eseményei miatt. Fantáziálunk, történeteket szövünk, belső monológot folytatunk, kommentálunk, ítélkezünk, átengedjük magunkat a hullámzó érzelmeinknek.  Közben pedig lemaradunk arról, ami éppen van: a jelen pillanatról és annak élményeiről.

Annyira lekötnek bennünket a képzelgéseink, hogy sokszor fogalmunk sincs, mi zajlik ténylegesen bennünk és körülöttünk. Amit valóságnak hiszünk, többnyire nem más, mint egy illúzió, saját elménk szüleménye. A benti és a kinti világról származó észleléseink, benyomásaink torzak, mert azokat egy hiedelmekből, meggyőződésekből, előítéletekből álló szűrőn keresztül értelmezzük. Téves gondolataink fátylat szőnek körénk, és elrejtik előlünk az igazságot. Mi pedig ragaszkodunk ehhez a hamis képhez. Erre mondják a misztikusok, hogy öntudatlanok vagyunk, hogy éberen alszunk, és álmodunk.

Megszokott, hétköznapi, gépies tudatállapotban nehéz a jelenre koncentrálni. Iszonyú mennyiségű információ bombáz bennünket, ráadásul egyre gyorsulóbb ütemben. Egyes felmérések szerint egy átlagos felnőtt napi 30-35 gigabájt nagyságú adathalmazt kénytelen feldolgozni, ami óriási szellemi igénybevételt jelent.

Hogy a teendőinket bele tudjuk zsúfolni a nap 24 órájából munkavégzésre fordítható időbe, azokat nem egymás után, hanem egymással párhuzamosan végezzük. Amikor több dolgot csinálunk egyszerre, akkor agyunk multitasking üzemmódra kapcsol, azaz erőforrásait megosztja az egyes feladatok között, hasonlóan a számítógéphez, ami a processzor teljesítményét darabolja fel a futó programok között. Hosszú távon ez lelassít, nyugtalanná tesz, rontja a hatékonyságunkat, mindemellett nem hagy szabad kapacitást a pillanat érzékelésére, megtapasztalására.

Ha nem akarjuk elszalasztani az életet, ha nem szeretnénk, hogy elsuhanjon mellettünk, akkor fel kell ébrednünk. Tudatossá kell válnunk.

A jelenbe kerülésre, az „itt és most” átélésére, a befelé figyelés elsajátítására sokféle módszer létezik, melyek legtöbbje az ősi buddhista meditációs gyakorlatokból ered. Kezdetben ezek a technikák szoros összefüggésben álltak különböző vallási és filozófiai ideológiákkal. Buddha tanítása szerint a meditációnak kulcsfontosságú szerepe van a megvilágosodás elérésében, ezért a nirvánát kereső híveknek a mindennapi életükbe be kell építeniük az éber tudatosságot eredményező rítusokat. A buddhizmuson kívül a hindu, iszlám, keresztény, taoista és zsidó vallásokban is találunk utalást az elmélyülésre, vagy a kontemplációra, a kívülálló szemlélődésre.

A jelentudatosság gyakori átélésének számos áldásos hatása van. Klinikai kutatások igazolják, hogy a rendszeres meditáció együtt jár a stressz, a szorongás csökkenésével, a testi-lelki ellazulással, a fájdalom enyhülésével, az immunrendszer erősödésével, a pszichés jólét kialakulásával, sőt az agy egyes részeinek átstrukturálódásával is.  

Ám a köztudatban a vallásos színezet miatt a meditáció összekapcsolódik egyfajta szertartásossággal. Sokan úgy vélik, hogy az elcsendesedés, a külvilágtól való eltávolodás, az elme kiürítése aszketizmust, bonyolult előkészületeket, nyakatekert testhelyzet felvételt, speciális légzéstechnikát, és évekig tartó gyakorlást igényel.

Dr. Jon Kabat-Zinn, a Massachussetts-i Egyetem professzora - aki évtizedeken át végzett vipassana meditációs gyakorlatokat - kidolgozott egy programot, amely egyfajta hídként működik a keleti filozófia és a nyugati társadalom gondolkodásmódja, életvitele között.

Az általa kifejlesztett ún. mindfulness módszer (egészen pontosan: Mindfulness Based Stress Reduction - Éber Figyelmen Alapuló Stresszcsökkentés) sikeresen integrálja az ősi tradíciókat a modern egészségügyi ellátásba, vagy akár a mindennapjainkba. A gyakorlatok mentesek mindenféle kulturális, vallási nézettől, de ugyanazt a célt szolgálják, amit az ezeréves technikák. A jelenbe hoznak.

A mindfulness szót nehéz találóan magyarra fordítani. Egyesek belső tudatosságnak mondják, mások teljes odafigyelésnek. Bár mindegyik meghatározás helytálló, mégis talán a tudatos jelenlét elnevezés adja vissza leginkább a kifejezés értelmét.

A technika alkalmazása kikapcsolja elménk robotpilóta üzemmódját, ráhangol a pillanatra, tudatossá tesz arra, ami éppen „odabent” és „odakint” történik. Segítségével képessé válunk befogadni, megfigyelni a jelenben zajló világ legkisebb részleteit is. Ebben a „nem-cselekvő”, csupán „létező” állapotban szabad folyást engedünk a dolgoknak, hagyjuk áramlani a gondolatainkat, érzelmeinket, nem ítélkezünk felettük, észrevételeinket nem vetjük össze a meggyőződéseinkkel, nem avatkozunk be. Csak nézelődünk.

A tudatos jelenlét eléréséhez nagyon egyszerű módszereket ajánl a mindfulness metódusa. Összpontosíthatunk a légzésünkre, a beszippantott illatokra, a körülöttünk születő és elhaló zajokra, figyelhetünk a saját mozdulatainkra, mások tevékenységére, képzeletben végigpásztázhatjuk a testünket, izmainkat, szerveinket. De ezeken kívül bármi más is lehet meditáció, amit teljes odaadással, átéléssel végzünk. Kiadós séta a parkban, egy finom étel-ital elfogyasztása, a fürdőszobai tisztálkodás, valamilyen játék, sporttevékenység, házimunka, stb. A lényeg az, hogy figyelmünket 100 %-ban arra irányítsunk, amit teszünk. Legyünk jelen a pillanatban, az adott élményben, szívvel-lélekkel feledkezzünk bele a tapasztalásba.

Az elmélyüléshez gondolhatunk úgy is magunkra, mint egy tanúra, aki felülről szemléli a cselekményt, benne pedig azt a valakit, aki mi vagyunk.

Az éber figyelem megtanulása, begyakorlása nem mindig könnyű. Megkérgesedett mintáinkon, szokásainkon olykor csak erőfeszítések árán tudunk módosítani. Csapongó elménk elkóborolhat, eszünkbe juthat egy probléma, megzavarhat, kizökkenthet egy hozzánk intézett szó, egy érintés, stb. Ne bosszankodjuk ezek miatt, inkább vizsgáljuk meg a nyomukban felbukkanó érzéseinket is. Időbe telhet hát, amíg elsajátítjuk a tudatos jelenlétet, de megéri.

Napi 20 perc ráfordítással már néhány hét, pár hónap után érezni lehet a meditálás kedvező hatásait. A pozitív élettani változások mellett a gondolkodásmódunk és a személyiségünk is átalakul. Többé nem azonosulunk a képzelgéseinkkel, képessé válunk azokat megkülönböztetni a valóságtól. Kiaknázatlan erőforrásokra lelünk önmagunkban. Bölcsebb döntéseket hozunk. Megnyílunk az élet apró szépségei, csodái, örömei előtt. Empatikusabbak, megértőbbek, türelmesebbek leszünk, javulni fog a kommunikációs készségünk, az érzelmi stabilitásunk.

Minél többet alkalmazzuk a módszert, annál inkább rá fogunk jönni, hogy az élet sokkal több annál, mint amennyinek eddig hittük.

 

Forrás: Internet / www.stresszcsokkentes.hu, www.figyelemkontroll.hu
Forrás II.: Internet / www.semmelweis.hu, www. elte.prompt.hu, www.prezi.com
Forrás III.: Könyv / Dr. Jon Kabat-Zinn - Bárhová mész, ott vagy

 

<<< Vissza a lap tetejére 
<<< Vissza a Hasznos holmik menüponthoz