Sorskönyv

Mi dönti el, milyen lesz lesz az életünk? Hogyan alakul a sorsunk? Milyen erők formálnak bennünket? Eric Berne, Az emberi játszmák c. könyvének folytatásában, a Sorskönyvben ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Leegyszerűsített megfogalmazásban a sorskönyv nem más, mint egy gyermekkorban kialakított, szülők által megerősített, a későbbi események által pedig igazolt nem tudatos életterv, egyfajta minta, séma. A személyiségbe mélyen beépült, nem tudatos programról van szó, amely egy életen át szabályozza, irányítja, uralja a döntéseinket, választásainkat.

A sorskönyv hasonló egy számítógépen futó parancsfájlhoz, ami bizonyos körülmények között automatikusan egy előre meghatározott lépéssorozatot hajt végre, mely egy pontosan meghatározható végeredménnyel jár.

A tranzakcióanalízis (TA) angol nyelvében a sorkönyvnek a script (szkript) szó felel meg, ami forgatókönyvet jelent. A sorskönyv a TA-ban a problémák, elakadások gyökereinek, keletkezésének leírására szolgál, és számos módszert kínál ezek elemzéséhez, megoldásához.

Berne szerint - akármennyire is hihetetlennek tűnik első hallásra - egy hároméves, de hatévesnél semmiképpen sem idősebb gyermek határozza meg az ember sorsát, felemelkedését vagy éppenséggel a bukását.

A szülőktől (generációkon átívelve a nagyszülőktől, dédszülőktől, stb.) kapott útravaló az egyén egész életében irányítani fogja annak tetteit, érzelmeit, hatással lesz a sikereire, vagy kudarcaira, párkapcsolatára, konfliktuskezelésére, egészségére, betegségre való hajlamára, és végül még a halálára is.

A gyermek a számára legfontosabb személyektől - leggyakrabban a saját anyjától, apjától - tiltások, felszólítások, dorgálások, elismerések, dicséretek, stb. formájában verbális és nonverbális információkat kap. Ezek az "üzenetek" formálják, alakítják ki azt a képet, hogy milyen a világ, hogyan lehet benne létezni, boldogulni. A kisgyerek ebből aztán különböző következtetéseket von le. Elkezdi megírni, később pedig beteljesíteni a saját sorskönyvét.

A legerősebben és leghosszabban ható szülői üzenetek a gátló parancsok. Ezeket a gyermek nemcsak szavakba öntve kapja meg, hanem hanglejtésből, mimikából, mozdulatokból, gesztusokból, vagy épp ezek hiányából. A tiltások a tranzakcióanalízis szövegezésében mindig úgy kezdődnek, hogy „Ne...!" A gátló parancs nem feltétlenül azonos a szülői szándékkal, üzenettel, annak inkább a fogadó fél, azaz a gyermek által dekódolt jelentéséről van szó. Nem az számít tehát, hogy az apának, anyának, vagy más fontos tekintélyszemélynek mi volt az eredeti akarata, hanem az, hogy a gyerek mit fogott föl belőle, hogy jelenséget a maga mágikus világképével miként értelmezte.

Az első életévekben a pici létezése, életben maradása jóformán csak és kizárólag a nevelőktől függ, ezért egy kisgyerek - kezdetleges lehetőségeivel - minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elnyerje, megtartsa a szülei szeretetét, támogatását, segítségét, hogy ha kell, akkor úgy, hogy maradéktalanul végrehajtja az érzékeny lelkével értelmezett gátló parancsokat. 

Szakemberek 12 gátló parancsot írnak le. Ezek a következők: Ne létezz! Ne légy önmagad! Ne bízz! Ne érezz! Ne légy gyerek! Ne csináld! Ne légy egészséges! Ne gondolkozz! Ne légy fontos! Ne tartozz sehová! Ne nőj fel! Ne légy sikeres!

Néhány példa a gátló parancsokra.

„Ne létezz!” A szülő idegesen reagál a gyerek jelenlétére, kifejezi, hogy akkor elégedett, ha teheti a maga dolgát, és nem kell vele foglalkoznia. "Hagyj békén, menj innen, nem érek rá!" Felnőtt korában a személy zárkózott, visszahúzódó, magába forduló lesz, aki úgy véli, nem szerethető, és akár még saját létezésének a jogosultságát is megkérdőjelezi.

„Ne légy önmagad!” A szülő folyton példákat hoz fel mások megfelelőségéről. „Bezzeg a szomszéd gyereke!" Mindez önértékelési zavarokhoz vezethet.

„Ne bízz!” A szülő azt sugallja, hogy a világ veszélyes és gonosz, a többiek rosszindulatúak, irigyek, mindenki csak magára számíthat.

„Ne érezz!” A szülő azt tanítja, hogy az érzések megélése és kifejezése a gyengeség jele. „Ne bőgj, mint a lányok!” - mondják a kisfiúknak, akik később képtelenek lesznek a szomorúságot és az agressziót megkülönböztetni.

„Ne légy gyerek!” A szülő nem tűri, nem tolerálja a gyerekséggel együtt járó viselkedési formákat, mint a bohóckodás, a hiszti, a dac, a füllentés, vagy épp a ruhák bekoszolása.

„Ne csináld!” A szülő azzal, hogy mindent megtesz a gyerek helyett, semmit nem bíz rá, arra neveli, hogy tehetetlen legyen, a gondjai megoldását másoktól várja.

„Ne légy egészséges!” Mivel a betegséggel jól lehet manipulálni - a pici egészségügyi problémája például összefoghatja az egyébként marakodó szülőket -, sok gyerek ráébred arra, hogy jobban megéri betegnek lenni, mint egészségesnek.

„Ne gondolkozz!” A szülő az „okos”, aki tudja mi a jó és mi a rossz. A gondolkodás a felnőttek dolga, a gyerek legfeljebb megmosolyogni való következtetésekre juthat.

„Ne légy fontos!” A szülő azt sugallja, hogy aki fontos, az bajt okozhat a másiknak. „Látod, mennyi szomorúságot okoz nekem az apád, de mit tehetek, úgy szeretem!” - sóhajt fel elkeseredetten az anya.
 
„Ne tartozz sehová!” Ha a családhoz, mint első közösséghez tartozás fájdalmas, könnyen kialakulhat a kötődéstől való szorongás.

„Ne nőj fel!” A szülő saját félelmei miatt sokszor azt a képzetet kelti a gyerekben, hogy a felnőttek világa rossz, veszélyes. Például az serdülőkori anorexia egyik jellegzetes oka a felnőtt női szereptől való irtózás.

„Ne légy sikeres!” A szülők egy része profi abban, hogyan neveljen önértékelési gondokkal küzdő gyereket, azáltal, hogy teljesítményeit lekicsinylik, erőfeszítését bagatellizálják. A sikerfélelem hátterében állhat a szülőkkel való rivalizálás veszélye, a gyerek nem akar „túlnőni” a szülőn, meg kívánja őrizni azt az egyensúlyt, amiben a szülő fölérendelt és büszke maradhat.

A sorskönyvi meghatározók között találhatóak felszabadító üzenetek is, az ún. engedélyek. Az engedély azt jelenti, hogy a szülők a gyermek felé számos pozitív érzelmet fejeznek ki. Hangot adnak örömüknek, elbájoltságuknak, a pici fejlődésével kapcsolatos elégedettségüknek, boldogságuknak. 

Ezek az üzenetek képesek a gátló parancsokat ellensúlyozni, tompítani, segítenek az önállóság megtapasztalásában, saját lehetőségek és a világ felfedezésében.

Legfontosabb engedélyek a következők: „Létezhetsz!", „Jó vagy, ahogy vagy!", „Lehetnek saját érzéseid!", „Önmagad lehetsz!", „Kifejezheted a kívánságaidat!", „Érintkezhetsz a társaiddal!", „Életedet megtöltheted értelemmel!"

Természetesen az engedélyeknél sem közvetlen, szó szerinti üzenetről van szó, hanem arról a jelentéstartalomról, amit a gyermek a maga számára dekódol.

A gátló parancsok, az engedélyek mellett az előírások, vagy más szóval az ellenparancsok is formálják a személyiséget. TA szakemberek sokféle ellenparancs elemzése után öt olyan előírást - idegen szóval driver-t - határoztak meg, amelynek kitüntetett szerepe van a viselkedés szabályozásában. Ezek a driver-ek tulajdonképpen a szülők, és más szignifikáns figurák által közvetített kulturális, társadalmi, stb. követelmények, melyeknek engedelmeskedve elismerést, megbecsülést lehet szerezni, sikert lehet elérni.

Az öt fő előírás: „Szerezz örömöt!", „Légy erős!", „Tégy erőfeszítést!", „Légy tökéletes!", „Siess!"

Túlfeszített módon, extra erőforrások mozgósítása révén végrehajtott előírások akadályai lehetnek a kívánt állapot elérésének, sőt, akár stressz belső indítékaivá válhatnak, játszmák kiváltói is lehetnek.

Van még néhány további sorskönyvi összetevő is, mint pl. a szülői programok („Ezt így kell csinálni", „Majd én megmutatom neked!"), attribúciók (manipulatív minősítések, üzenetek, gyakran harmadik személynek intézett, elbizonytalanító, becsmérlő kérdések, kijelentések. „Hülye ez gyerek?", „Nézd már, milyen ügyetlen!"), családi szlogenek (szűk körre jellemző életstílus, életforma, viselkedésmód kifejezői. „Kislányom, egy nőnek sok mindent el kell tűrnie!", „Mi olyan fajta vagyunk, hogy mindent kibírunk!", „A pénzért meg kell küzdenünk!")

A játszmákhoz hasonlóan a sorskönyvnek is van képlete:

KSzH > Pr > B > FV > Ny

KSzH - Korai Szülői Hatások, Pr - Programok, B - Behódolás, Fv - Fontos viselkedés, Ny - nyereség.

A szülőktől, nagyszülőktől, tekintélyszemélyektől származó különböző üzenetek hatására életpozíciók alakulnak ki. Az életpozíciók az egyénnek önmagáról és a környezetéről, a világról szóló, kora gyermekkorban kialakuló alapvető pozitív, negatív meggyőződései, hiedelmei, illetve ezek kombinációi. Eric Berne hitt abban, hogy a gyerekek lelkileg egészségesen születnek, és csak később, elsősorban szülői hatásra válnak bizonytalanná, szorongóvá. Sokat idézett gondolat Berne-től, hogy „Minden ember hercegnek és hercegnőnek születik, amíg a szülei békává nem változtatják őt."

Én OK vagyok, Te OK vagy. (+,+)

Egészséges életérzés. Én is, mások is szeretetreméltóak vagyunk, együtt tudunk működni, jól kijövünk egymással. Ismerjük, tudomásul vesszük magunk és mások jó, illetve kevésbé jó tulajdonságait. Mindez konstruktivitáshoz, sikerhez vezet.

Én OK vagyok, Te nem vagy OK (+,-)

Ebben a „jobb vagyok nálad" életpozícióban túlértékelődik az én, míg mások kevésbé lesznek fontosak. Jellemzője a versengés, lebecsülés, megszégyenítés vagy épp a leereszkedő segítségnyújtás. Kimenete vagy a fölényeskedés, vagy a megmentés.

Én nem vagyok OK, Te OK vagy (-,+)

Ez a pozíció visszavonulásra késztet. Áldozatként, vesztesként látjuk magunkat, életünket értelmetlennek, céltalannak tartjuk. Az alsóbbrendűség érzése hosszú távon letörtséget, depressziót, vagy akár testi betegséget válthat ki. Ez a lehangoltság állapota.

Én nem vagyok OK, Te sem vagy OK (-,-)

Se velünk, se körülöttünk nincsenek rendben a dolgok. Értéktelen, szerethetetlen vagyunk és mások is azok. Nem tudunk megfelelni, de a többiek sem. Ennek a kiúttalan, abszolút reménytelen, skizoid életpozíciónak gazdag az önrombolás eszköztára (alkohol, drog, stb.), amellyel oldani lehet a kínzó érzelmeket.

Az életpozíciók elemzésére, prezentálására Franklin Ernst dolgozta ki az alábbi vizuális modellt, amelyet OK-keretnek neveznek:

A TA nemcsak kétszemélyes  - Én, Te -, hanem háromszemélyes életpozíciókat is ismer. Ezekben a szereplők Én, Te, és Ők. Pl. Én OK vagyok, Te OK vagy Ők nem OK-k, vagy Én Ok vagyok, Te nem vagy OK, Ők Ok-k.

Berne szerint a sorskönyvből ki lehet lépni, újra lehet dönteni, hogyan éljük az életünket. A gyermekkori programozást többféle erő is változásra késztetheti, mint pl. a nagyobb horderejű események (szerencsés kimenetelű történések, vagy épp ellenkezőleg, a tragédiák), jelentőségteljes emberi kapcsolatok (barátság, szerelem, mentorálás, terápia), valamint az önismereten alapuló, saját, szabad akaratból származó tudatos, szilárd elhatározás.

A sorskönyv feloldásához szükséges önmunka során tisztázni kell az életünkben ható gátló parancsokat, és el kell fogadnunk, hogy azokat mi magunk építettük be a programunkba. A szülő "diktálja", de a gyermek maga írja a sorkönyvét! Nem indokolt tehát kizárólag csak az apát, anyát hibáztatni. De saját magunkat sem. Meg kell értenünk, hogy amikor azt a döntést hoztuk, hogy egy szülői üzenetet igaznak fogadunk el, akkor - abban az időben és az adott körülmények között - helyes és jó elhatározás volt. Ám az idő múlik, a körülmények pedig megváltoznak. Nem kell ma is egy múltbéli szabály szerint élni. Az egykori parancs ma már érvénytelen. Felnőttként engedélyt adhatunk magunknak arra, amiről korábban azt gondoltuk, hogy számunkra tiltott volt.

Létezhetünk. Jogunk van hozzá, mint bárki másnak. Önmagunk lehetünk. Játszhatunk, bolondozhatunk, mint egy gyermek. Felnőhetünk, leválhatunk a szüleinkről. Hozhatunk önálló döntéseket. Kockáztathatunk. Megtehetjük, amit akarunk. Akár hibázhatunk is. Lehetnek kapcsolataink. Elkezdhetünk bízni másokban. Szabad a figyelem központjába kerülnünk. Elengedhetjük azt a rossz beidegződést, hogy testi-lelki problémákkal váltsunk ki másokból együttérzést, törődést. Jogunk van az egészséghez. Gondolkodhatunk önállóan. Tévesen is. Lehetnek érzéseink. Megélhetjük és kifejezhetjük azokat. Örömöt, jókedvet, de bánatot, dühöt is.

Élhetünk gátlások nélkül. Nem önzőn, hanem autonóm módon. Szabadon.

 

Forrás: Internet / www.wikipedia.hu, www.divany.hu, www.birtalan.hu 

Forrás II.: Internet / www.facebook.com/pszichotranzit

Forrás III.: Könyv / Eric Berne - Sorskönyv

Forrás IV.: Könyv / Járó Katalin - A játszmák világa

 

<<< Vissza a lap tetejére

<<< Vissza a Hasznos holmik menüponthoz